Új állattenyésztési stratégiát hirdetett meg az Európai Bizottság.

Ezt értékeljük ki a mai hírlevelünkben.



Drasztikusan lecsökkent az európai állatállomány

A világ állatállományának közel 90 százaléka Európán kívül található, a károsanyag-kibocsátás tekintetében pedig még ennél is alacsonyabb arány jellemző a többi kontinenshez képest.

A globális állatállomány közel 60 százalékát egyébként Ázsia és Dél-Amerika adja, de jelentős még az USA és Ausztrália termelése is.

Míg a világ többi részén nő a termelés, addig Európában folyamatosan csökken az állomány mértéke:

Az elmúlt húsz évben a szarvasmarhák száma 10 százalékkal csökkent, a sertésállomány pedig még nagyobb arányban, több mint 15 százalékos mínuszban jár.

A legnagyobb visszaesés egyébként a juhok számában következett be, amely több mint negyedével zuhant be az elmúlt két évtizedben.

Az állatállomány lecsökkenése nyilván nem vonatkoztatható el attól a ténytől, hogy az elmúlt években szinte kizárólag környezetvédelmi problémaként hivatkoztak az európai állattenyésztésre, miközben a világ ÜHG kibocsátásának 80-90 százaléka más iparág (légiközlekedés, építőipar, bányászat stb.) rovására írható, mégis az állattenyésztést tartják a klímaváltozás fő okának.

Tették ezt annak ellenére is, hogy az EU mezőgazdasága az elmúlt három évtizedben 20 százalékkal csökkentette a metánkibocsátását.

Mindenesetre a piaci folyamatokat és a társadalmi átalakulást jól mutatja, hogy az átlagos európai húsfogyasztásban a sertéshús szerepe visszaszorul és jelentősen nő a baromfihús aránya.

Ennek megfelelően, az európai baromfiállomány jelentősen nőtt az elmúlt két évtizedben (közel 15 százalékkal).



Szemléletváltást hozhat az új EU-s stratégia, de mire lesz ez elég?

A napokban mutatta be új állattenyésztési stratégiáját az Európai Bizottság, amely szakít az elmúlt évek szemléletével, és ismét stratégiai ágazatként tekint az európai állattenyésztésre.

Hármas célt fogalmazott meg a Bizottság: válságálló, versenyképes és fenntartható európai állattenyésztés.

Ez alapján úgy tűnik, hogy az eddig bűnbakként kezelt állattenyésztés ezután nagyobb figyelmet kap majd a stratégiai irányok meghatározásakor.

Az európai gazdaszervezet (a Copa-Cogeca) szerint azonban a Bizottság mostani anyaga alig tartalmaz konkrét intézkedéseket.

Ahogy az lenni szokott, a bizottsági dokumentum főleg általánosságokra épül, miközben hiányoznak azok a jogalkotási, pénzügyi és végrehajtási eszközök, amelyek valódi segítséget nyújtanának a gazdálkodóknak.

Szigorítanák például az állatjóléti szabályokat, ennek keretében már 2027-től elrendelhetik a ketreces tartás megszüntetését (a tojótyúknál, a brojlercsirkénél és a sertésnél), de ehhez továbbra sincs betervezve uniós finanszírozás.

A problémát pedig jól szemlélteti, hogy az EU-n kívülről továbbra is zúdul befelé a javarészt ketreces tartásban nevelt csirke és a tojás.

Ez komoly versenyhátrányt jelent az európai állattartó gazdaságoknak, ahol több mint 4 millió ember - az európai mezőgazdasági foglalkoztatottak közel fele - dolgozik.



Mindeközben rekordot dönt a brazil húsimport

Brazília igazi potenciálját akkor értjük meg igazán, ha a legelők területét nézzük, amely meghaladja a 180 millió hektárt is (ez közel húsz magyarországnyi területnek felel meg!).

Erdőségeit tekintve szintén egyedülálló adottságokkal rendelkezik, hiszen itt terül el a Föld esőerdeinek több mint a fele.

A világ három legnagyobb termelője között van csirkehúsból és marhahúsból is, ez utóbbiból az állatok száma meghaladja a 200 milliót (ehhez képest az EU-ban összesen van 72 millió marha).

Brazíliában az élelmiszer-biztonsági előírások azonban nem érik el az európai sztenderdeket, így az EU - humánegészségügyi kockázatok miatt - már több alkalommal is korlátozásokat vezetett be a brazil hússal szemben.

Emlékezetes volt az a néhány héttel ezelőtti eset, ahol egy teljes szállítmány csirkehúsról derült ki a szalmonella-fertőzöttség fennállta.

Az EU-Mercosur megállapodás azonban háttérbe sorolja a fogyasztóvédelem szempontjait, érdemi ellenőrzésekre így aligha kerül sor a küldő országban.

Ezek után már aligha lepődünk meg azon, hogy az Európába irányuló marhahús-szállítmányok közel 20 százalékkal nőttek tavalyhoz képest, ezzel az EU a harmadik legnagyobb célpiacnak minősül Brazília szempontjából (Kína és az USA után).

Az importált húsok jelentős része egyébként az élelmiszeriparba jut (javarészt fagyasztott formában), ahol további feldolgozáson megy keresztül, de jelentős mennyiséget szív még fel a HoReCa-szektor is.

Nem árt tudni, hogy az EU-s jog alapján a feldolgozott élelmiszereken az alapanyag származási országát nem kell feltüntetni, hanem csupán a feldolgozás helyét, így a fogyasztó sokszor nincs is tisztában, hogy mit fogyaszt valójában.

Kis Anita
vármegyei elnöki kabinetvezető